HÁTULRÓL A HETEDIK

Kizökkent Idő

1. 

Mostanában a Fallout 3 című csodával rohasztom a becsületemet ráérő időmben,  a Bethesda üdvöskéjével.  Aki abban az Isten és Ember ellen való bűnben leledzik, hogy a név ismeretlenül cseng a számára, a Fallout sorozat részei egy alternatív történelem Észak-Amerikájában játszódó, kissé szürreális elemeket felvonultató játékok. Az egységes háttértörténet szerint a közeli jövőben a világ államai csúnyán összebalhéznak a megfogyatkozott nyersanyag készletek felett, majd 2077 október 23-án egy baráti atomháborúban vezetik le a feszültséget. Ez, hogy egy kis képzavarral éljek, a Föld jó részét a földdel teszi egyenlővé, az élőlények nagyobbik részét kiirtja, a maradékot meg heves mutációra, illetőleg szánalmas vegetálásra készteti. A derék amerikai polgárok kicsi, kiválasztott csoportjai a Vault-Tech jobbára szuperbiztos óvóhelyein húzzák meg magukat, biztonságban, de egyszersmind teljes elszigeteltségben.

2. 

A Fallout 3 leginkább az első részhez hasonlóan indít (azaz egy Vault - ezúttal a 101-es - szolgál otthonunkként kezdetben), bár a születéssel kezdődő karaktergenerálás és a flashbackek némiképp egyedivé teszik a dolgot. Aztán itt részletezésre nem kerülő heje lesz, meg huja, aminek a végén persze kívül találjuk magunkat a Vaulton, és kezdődhet a játék lényegi része. Az első, elég szembeötlő újítás, hogy immár izometrikus 2D helyett szép, Bethesda-plüss  kinézetű 3D-s világban találjuk magunkat. A legveszettebb Fallout-kultisták már ezen a ponton átharapnák a tisztelt fejlesztők torkát, én ilyesmire nem vetemedem. A megjelenítésben való váltás - úgy gondolom - szükségszerű lépés volt, ugyanis, akár tetszik akár nem, 2008-at írunk. Egy szép-szép de inkább megmosolyogtatóan oldschool grafikai háttérrel a Fallout 3 halálra lett volna ítélve. De ha már grafika, ezzel szoros összefüggésben, a világ hangulata is teljesen más lett. A régi Falloutok toprongyos falvai, városai, kiégett vörös földje és roncsokból összegányolt alkalmatosságai leginkább egyfajta Mad Max életérzést sugároztak (meg pl. alfa-részecskéket - elnézést, kihagyhatatlan volt). A Fallout 3 ezzel szemben sötét és realisztikus, leborotvált felhőkarcolókat, elárasztott metróalagutakat és kiégett járműroncsokkal teliszórt utcákat vonultat fel, a néhány helyen tucatjával található, kissé megmagyarázhatatlan módon épen maradt ablakoktól eltekintve tökéletes precizitással ábrázolja az atomtámadás utáni Washington D.C.-t. Az eredmény valami olyasféle különbség, mint ami Columbo hadnagy és a CSI Grissom felügyelője között áll fenn. A Fallout-feeling egy része így nyilván menthetetlenül elvész, de tekintve, hogy a régi epizódok vizuális  hatása szorosan összefügött a mai szemmel nézve primitív grafikával, ezt szintén szükségszerű döntésnek és bocsánatos bűnnek vélem.

3.

Mint a fentiekből kitűnt, a történet Washington D.C.-ben játszódik - és csak ott. A régi részekkel ellentétben, ahol egy államnyi területet bekóborolhattunk, itt  mindössze egyetlen város áll rendelkezésre. Persze a ténylegesen bejárható terület valószínűleg így is nagyobb mint a két megelőző részben együttvéve, ez a fegyver azonban úgy érzem, mégis kétfelé sült el. Egyrészt, az irtózatos pusztítást nagyon szépen bemutatja, hogy a hatalmas város romjainak területén több apró, önálló település is meghúzza magát. Másrészt viszont elveszik a radioaktív sivatagban magányosan kóborló hős érzése, ami nem tesz jót az összhatásnak.

4.

A játék több tekintetben nyilvánvalóan a Bethesda korábbi fantasy játéka, az Olbivion nyomdokain halad, így aztán hiába tesz kísérletet az elszakadásra, akor is ahhoz a legcélszerűbb hasonlítani. Az Oblivion legrosszabb öröksége a totálisan harcorientált játékkmenet. Lépten-nyomon jön valaki vagy valami és ki akar rabolni, meg akar enni esetleg mindkettő. Ilyenkor persze áldjuk a - mostmár végképp - szabad fegyverviselési jogot, orrunkon-szánkon ömlik az ólom, valós időben, vagy a VATS nevezetű körökre-osztott-harc-protézisben. A VATS gyakorlatilag a korábbi részek körökre osztott, testrészekre célzó harcrendszerét emulálja, bár erősen érződik rajta, hogy leginkább a rajongói nyomás szülte és a hasonlítani akarás nevelte. Mindazonáltal hasznos, pláne, mert valós idejű harcban az ember egykettőre ólommérgezést kap. Ha elég sok emberi belsőséget forgattunk ki, a lelkünk és értelmünk óhatatlanul fejlődik és magasabbra szárnyal, szintet lépünk. Ez jórészt a rég Falloutok hagyományait követ, kivéve, hogy az anno ritka csemegének számító választható képességekből, a Perkekből minden szinten kapunk. Ez sajnos némileg csorbítja a dolog varázsát, aminek az sem használ, hogy a jó részük fantáziátlan és sablonos. Ejnye.  Az Oblivionban siralmasan unalmassá váló dungeonok kelepcéjét viszont érzésem szerint elkerülte a játék. Régi iskolákba, metróállomásokra, éttermekbe és lakóházakba, műemlékekbe törhetünk be, a helyszíneknek egyéniségük van és sokadjára is élvezhetőek tudnak maradni - dicséretes.

5.

Fontos pont még a történet. A korábbi Falloutok cselekménye kellően összetett, de nem kifejezett bonyolult volt, általában a számtalan mellékküldetés között nem egy akadt, amelyik a főszállal is vetekedhetett a csavarok terén. Ezt a szintet a Fallout 3 is hozza, hosszúra nyúló, és egészen értelmes mellékküldetések ágaznak le a történet fő fonaláról, aminek a csattanóit most nem lőném le, ellenben a “szódával elmegy” kategória egyik felsőbb tartományába sorolnám, néhány kiemelkdő résszel. A régi Falloutok hatalmas poénja volt, hogy a játék végén a narrátor pár kép kíséretében kielemezte a játékos cselekedeteit, és az alapján, kiknek és hogyan segített vagy ártott a történet folyamán, felvázolta bizonyos személyek és helyek jövőjét. Na, egészen érthetetlen módon, ez az amit a Fallout 3 mindenestül lehúzott a WC-n. A játék végén nem kapunk egyebet, mint egy langyos, semmitmondó ömlengés pár variációját attól függően, hogy jó fejek vagy gonosz genyák voltunk. Egy szó sem esik a helyekről vagy szereplőkről, amelyek vagy akik sorsa érdekelne. Pár, különösebb jelentéssel vagy értelemmel nem bíró képet még felvillant közben a játék, majd velősen summázza az aznap esti tanulságot, aztán csókolom. Az után, amit az elődökben megszokhattunk - és amit, ha már annyira szajkózzák a hasonlóságot, nyugodtan átmenthettek volna a fejlesztők - az egész befejezés egy történetvezetési coitus interruptusszal ér fel.

6.

Összegezve:
A Fallout 3 jó játék. Jól lehet vele szórakozni, az ember élvezi a felfedezést, a küldetéseket, a történetet, satöbbi. Ha nem ismerném a korábbi részeket, még jobbnak tartanám. Én azonban sajnos abban a reményben ültem le a gép elé, hogy egy Fallout játékot fogok játszani, és ennek a várakozásnak a Fallout 3 nyilvánvalóan nem felel meg. A megváltozott környezet csak az első lépés. A régi részek Monthy Pythonhoz konvergáló agytalanított baromságait, a más művekre tett utalásokat és a poénokat az új rész nem tudja visszaadni vagy megújítani. A régiek humora olyan volt mint a mahagóni - sötét, kemény és fa. Amikor a Fallout 3 viccelni próbál, csak izzadtságszagot érzek, és elnéző mosolygást produkálok, miközben értékelem az igyekezetet. A Fallout 3 lehet, hogy jó játék - de nem Fallout.

http://fallout.bethsoft.com/eng/home/home.php?fbid=ntxV9_ZpVRs